Önkéntes munkát végezni főként fiatal pályakezdőként elsősorban önzetlen, a világ megismerésére vágyó, befogadó egyének tudnak. Olyanok, akik nem félnek megismerni idegen kultúrákat, elfogadni annak szabályait, miközben a segítés szándéka vezérli őket. Akik önkéntes munkára vállalkoznak, mindenképp hozzájárulnak egy-egy térség vagy ország – és nem utolsósorban saját személyük – pozitív változásához.

kep 141838

Hasonló célok vezéreltek néhány gyergyói fiatalt is, akik 2007-ben létrehozták az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért (EGYIK) társulást, amely küldő szervezetként működik az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) projektjeiben.

Szeretnéd kipróbálni?
Amennyiben megtetszett az önkéntes munka lehetősége, és lenne kedved csatlakozni, az EVS épp most keres Kiskunhalasra (Magyarország) egy bevállalós fiatalt. Részleteket itt találsz.

Az egyesület önkéntes koordinátorát, Ambrus Ritát korábbi, ifjúsági munkában való tapasztalatai vezették az egyesület felé.

– Egy beszélgetés során szereztem tudomást az egyesületről, egyik alapító tagja, Dániel Botond által. Boti említette, hogy itt van ez az egyesület, és munka is lenne vele, de egyre kevesebb ideje van foglalkozni ezzel. Mivel 12 évig voltunk osztálytársak, tudtam, hogy nem lesz nehéz vele együttműködni, és éppen akkor életemnek egy olyan periódusában voltam, amikor szívesen váltottam volna, szívesen kipróbáltam volna magam új területen. Az én munkám sokrétű az egyesületen belül: különböző népszerűsítő anyagok terjesztése, a projektjeinket hirdető tartalom megfogalmazása, népszerűsítése, az önkéntesekkel való kapcsolattartás, felkészítés, a fogadó, koordináló szervezetekkel való kapcsolattartás. Úgy is fogalmazhatnék, hogy néha korrektorként, néha lelki tanácsadóként, néha marketingesként, néha diplomataként kell helytállnom, de valószínűleg ezt a sokszínűséget is szeretem ebben a munkában – részletezte a koordinátor, aki 2013 óta önkéntesként végzi feladatait az egyesületben.

A felkészülés folyamata

– Az önkéntesek felkészítése három részből szokott állni. Elsősorban minden információt át kell adni, amit tudni lehet a programról, hiszen az az elmélet, hogy minél kevesebb az ismeretlen faktor, annál valószínűbb, hogy az illető önkéntes majd jól érzi magát az adott helyen. Az úgynevezett kulturális sokkra való felkészítés is a feladatunk, ez főleg olyankor hangsúlyos, amikor egy távolabbi országba készül az illető önkénteskedni.

A felkészítőkön megválaszoljuk az önkéntesek kérdéseit, hogy egyetlenegy se maradjon tisztázatlanul, a harmadik fázisban pedig az adminisztráció zajlik: aláírjuk a szerződéseket, biztosítást kötünk, megbeszéljük az utazást, az önkéntesek jogait és kötelezettségeit felénk és a küldő szervezet felé. Mindeközben és nem utolsósorban ismerkedünk az önkénteseinkkel – tudtuk meg Ambrus Ritától.

A gyergyószentmiklósi ifiközpont működése kezdetétől összesen harmincöt önkéntest küldött különböző projektek által Lettországba, Franciaországba, Németországba és Magyarországra. Jelenleg három önkéntes – Csergő Bea, András Ervin és Akácos Andrea végzik feladataikat a szolgálat keretében.

Önkéntesség a gyakorlatban

Blénesi Enikő már tizenéves kora óta tud erről a lehetőségről, és elhatározta, amint eljön az ideje, mindenképp kipróbálja magát ezen a területen is. A második próbálkozásra sikerült, természetesen az EGYIK munkatársainak segítségével.

Az EVS célja a fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt a fiatalok intenzív tanulási folyamatnak lehetnek részesei, lehetőségük nyílik egy másik ország és kultúra megismerésére, önmaguk fejlesztésére.
Az EVS keretében 18-30 év közötti fiatalok egyénileg vagy csoportosan kapcsolódnak be nonprofit tevékenységekbe.
Egy EVS-projekt legkevesebb két, legfeljebb tizenkét hónapig tart.

– Tudtam, hogy az angolom nem olyan jó, ezért olyan projektet kell keressek, ahol nem a nyelvvel kell boldogulni. Két lettországi projekt is megtetszett, úgy éreztem, hogy tudnám csinálni, hogy olyan követelményeket kérnek, amelyeket tudok teljesíteni, így mindkettőt megpályáztam. Egyik helyről az a visszajelzés jött, hogy elfogadtak: 2013 őszén kezdődött a projekt, amely kilenc hónapot tartott.

Egy háromezer lakosú faluba kerültem, Stalgene-be, ahol mindössze három középület volt: egyikben az ifjúsági központ működött, hivatalosan napi 6-7 órát töltöttünk ott, de amikor valamilyen kulturális eseményt szerveztek a faluban, akkor abban is segítettünk. Azt éreztem az elején, hogy bármit csinálhatok, a lényeg, hogy javára váljon ennek a közösségnek – mesélte Blénesi Enikő színes élményeit.

image 5bbe57537459

Enikő és önkéntestársa, egy francia fiú kézműves-tevékenységekkel, játékokkal, kirándulásokkal színesítették a kis falu gyermekeinek, fiataljainak hétköznapjait, a projekt kivitelezői cserébe teljes ellátást, zsebpénzt, nyelvtanulási lehetőséget biztosítottak számukra.

– Legszebb élményeim nem eseményekhez köthetők, inkább pillanatok, amelyek megragadtak bennem. Ilyen például az, amikor a közösségi házban dolgozó szövő nénik – akikhez délelőttönként jártam, hogy kipróbáljam a szövést – arra biztattak, hogy készítsek magamnak egy poncsót, amely a helyi viselet része. Ez nagyon jó érzés volt, hiszen úgy éreztem, befogadtak. Ezenkívül volt egy néptánckör a faluban, amelybe mi is bekapcsolódtunk, később nemcsak táncórákra jártunk együtt, hanem azon kívül is találkoztunk, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. A legfontosabb változás, ami az önkéntesség során végbement bennem az az, hogy jobban boldogulok az emberekkel, és könnyebben alkalmazkodok helyzetekhez. Elkezdtem használni – nemcsak tanulni – nyelveket, és ez nagyon hasznos volt – avatott be pozitív élményeibe Blénesi Enikő, aki ma már koordinátorként segíti a szervezet munkáját.

forrás és galéria:http://www.morfondir.ro/lap/hu/Irasok-Cikkek/Gyergyoi-onkentesek-a-nagyvilagban-Gyergyoszek--2108

Partnereink

Támogatóink

communitas vizszintes

Kövess minket facebookon