kenyerA Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ május 29-én, hétfőn megszervezi a hagyományos Gyermeknapi Versmondók Találkozóját. A rendezvényre közép- és nagycsoportos, illetve előkészítő és I–IV. osztályos gyerekeket várunk a Gyergyói-medencéből, csoportonként, osztályonként legfennebb két-két gyereket.

A korábbi években kortárs költők tollából szavaltak a gyerekek, tavaly medvés verssel készültek, ezúttal arra kérjük a szülőket, nevelőket, válasszanak olyan verset, mondókát, amelyik a kenyérről szól.
 
Lentebb összegyűjtöttünk néhány verset útmutató gyanánt, de bátran lehet másikat választani.

Jelentkezési határidő: 2017. május 24., 14 óra

A rendezvény időpontja: középcsoportosoknak, nagycsoportosoknak május 29., hétfő 10 óra, előkészítő osztályosoknak, kisiskolásoknak 12 óra.

Helyszín: Gyergyószentmiklós, művelődési ház színházterme

Bővebb információk a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ irodájában kérhetők személyesen vagy a 0787/755.294 illetve a 0266/361.992-es telefonszámon munkanapokon 9 órától 15 óráig.

Galambos Bernadett: Vándortarisznya

Nagy tarisznya, kis legény.

Erre, arra mendegél.

Hamuba sült pogácsa

Ring a kis láb nyomába!

– Merre, merre kis legény?

Pici vagy, mint az egér?

– A világgá! Bárhová!

Mesebeli vár alá!

Megvívok a sárkánnyal,

Meg a három fiával!

Én leszek a legnagyobb,

emelhetsz majd kalapot!

***

Gergely István: A kenyér szava

Magvam hideg földbe tették,

fölém az ősz köde borult,

kicsiny testem reszkettették,

csírám rögök közé szorult.

Fáztam éjjel, de délben is,

fáztam, de tűrtem, tűrj te is!

Hajtásomat hó takarta,

fagyott porhó mind befödte,

kérges paplant szél vakarta,

álmom törte varjú lépte.

Fáztam már reggel s este is,

fáztam, de tűrtem, tűrj te is!

Elmúlt a tél, langyult a rög,

borzolta nedveim a szél,

langyos eső megöntözött,

száramat ölelte levél.

Tűrtem az esőt s időt is,

tűrtem, de vártam, várj te is!

Kalászomat nap ápolta,

de morgott már a köszörű.

Testemet szedték marokba,

szalmámból készült koszorú.

Féltem a zajban s rendben is,

féltem és vártam, várj te is!

***

Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér...

Nagyanyó kenyér...

Búzát vittem a malomba,

hej, de régen volt,

amikor még a Küküllõn

malom duruzsolt.

Megõröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,

Örült neki a ház népe,

kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából

olyan kenyeret,

illatára odagyûltek

mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:

legyen a világ

olyan, mint a búza közt

a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bõven

illatos-fehér,

ropogósra sütött, foszlós

nagyanyó-kenyér!

***

Szilágyi Domokos: Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér-

Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,

a vetőgép búzát vetett,

felhő hullatta az esőt,

nap hullatta a meleget.

Szökkent a szár szép magasra,

jött a kombájn, learatta,

learatta, kicsépelte,

a gőzmalom megőrölte,

teherkocsi hazahozta,

anya pedig megsütötte

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér.

***

Mentovics Éva: Aranybúza - mezők éke

Aranykalász, aranybúza…

kössed, kössed koszorúba!

Búzavirág legyen éke,

pipacs nyíljon közepébe!

Melengető napfény járta,

szél simított dús hajába,

megcsodálták erdők, rétek,

dísze volt a messzeségnek.

Megőrölve, megszitálva

langyos vízzel teszik tálba,

megkelesztve, megdagasztva

pihen kicsit a damasztba’,

majd kemence szája várja,

hogy pírt süssön orcájára.

Aranybúza - mezők éke -

vártunk már az új kenyérre!

***

Mentovics Éva: Aratás

Érik már a búza,

sárgul a határ,

hajlongó kalászát

érleli a nyár.

Morognak a gépek,

zajuk messze száll -

a sok gabonára

malomgarat vár.

***

Nadányi Zoltán: Az első pogácsa

Konyhajelmezt öltött

kislányom, Kati,

sütő tudományát

úgy próbálja ki.

Húsz kis pogácsából

csak egy sikerült,

az is furcsán festett,

mikor kikerült.

Botrányos alakja,

rossz fogása volt,

kemény kopogása,

de – pogácsa volt.

Nekem szánta ő ezt,

hozta boldogan,

hát ahogy harapnám,

nem fogja fogam.

Igen ám, de lesnek

lelkes nagy szemek:

„Milyen a pogácsa?” –

„Tyű – mondom – remek!”

Kati csakúgy hízott,

kiszaladt: „Nahát,

ízlik a pogácsám!” –

hallom a szavát.

Magunkra maradtunk:

pogácsa meg én,

hosszan elmerengtem

Kati remekén.

Kicsi kis pogácsa,

úgy szemre kevés,

csak a fog sokallja,

mikor belevés.

Nem veszi be, sajnos,

se szám, se begyem;

jó lesz eltüntetni –

hova is tegyem?

Kiskutyánk ott sétált

az ablak alatt,

odadobtam annak:

nesze, jó falat!

Siettem utána

a konyhába ki;

kell, hogy Kati mellett

valljon valaki.

Megettem-e – kérdi

kétkedve anyu,

nagymamácska, ő is

hej, csupa gyanu.

De én megfeleltem,

azért vagyok ott:

„Egy baj volt: kevés volt!” –

Kati ragyogott.

Épp akkor besétál

ám a kis kutya;

mit hoz a szájában

az a kis buta?

Hozza a pogácsát,

még sértetlenül!

Leteszi, otthagyja,

szinte menekül.

Nevetésbe tört ki

most a társaság,

még Kati is, ő is

fogta a hasát.

Mert megtudta ebből,

akit érdekel,

hogy az a pogácsa

– kutyának se kell.

***

Orgoványi Anikó: Hogy készül a kiscipó?

Mondd el nekem nagyanyó,

hogy készül a kiscipó?

Elvetették a búzát,

Nap cirógatta,

Eső öntözgette,

Szél fújdogálta,

jött egy csapat ember,

s mind learatta.

Molnár megőrölte,

lisztté porította,

be is csomagolta,

a boltban eladta.

A lisztet megvettem,

meg is szitálgattam,

meg is kovászoltam,

megsóztam, vizeztem,

összekevergettem.

Most aztán

gyúrom, gyötröm, dagasztom,

nincsen semmi panaszom.

Megkelesztem, pihentetem,

kemencébe beleteszem.

Sütögetem, nézegetem,

idejében ki is veszem.

Keresztet is rajzolok

a fényes aljára,

így teszem a kisunokám

kicsi asztalára.

Jó étvágyat!

***

Pataki Edit: Áldott kenyér

Alkonytájt, ha hazajött nagyapám,

hosszúra nyúlt árnya

kísértetet játszott

a folyosó

falán.

Minden nap oly izgatottan vártam,

az üveg mögött lábujjhegyen

kukucskáltam.

Tudta jól, hogy nézem

az ablakot,

elébe szaladok ,

hogy majdnem hasra esem,

várakozva lesem mit rejt hátizsákja,

s felteszem a kérdést -Van-e „madárlátta”? -

Barna, száraz, picike „katona”.

Ez volt nekem akkor

a királyi lakoma.

Egy falatnyi madárlátta kenyér,

mit a kérges tenyér

nyújtott felém.

-Gyere kicsim,

egyél!-

***

Tarbay Ede: Cipósütő mondóka

 

Parazsad süssön,

kemence,

cipót puhára,

kerekre,

lángost laposra,

veresre,

jól süss, kedves

kemence.

Piruljon benned

réteske,

fonott kalácsunk

fényesre,

huszár, pojáca,

mézeske,

jól süss, kedves

kemence.

***

Nadányi Zoltán: A hírnév

Mi a hírnév? óriás kenyér.
Fut sok ember és beléharap,
S akinek a szája legnagyobb,
Annak jut a legnagyobb darab.

***

Nadányi Zoltán: Csillogj, drágakő!

Jöttem az úton, bús vándorlegény,

kinél nincs árvább a föld kerekén,

már alkony égett a hegykoszorún,

a tarisznyámba nyúltam szomorún,

keresem, kutatom:

tán még akadna száraz falatom,

maradék kenyerem

és meglelem és tartja tenyerem

és akkor látom: nem kenyérdarab,

de drágakő! gyémántnál pazarabb!

Csillogj drágakő! csillogj szerelem!

***

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,

Hogy kenyeretek barna, e miatt?

Hisz meglehet: ha nincs idehaza,

Tán fehérebb kenyérrel él fiad.

De semmi az! csak add elém, anyám,

Bármilyen barna is az a kenyér.

Itthon sokkal jobb ízü énnekem

A fekete, mint máshol a fehér.

***

József Attila: Csendes kévébe…

Csendes, kévébe kötött reggel

zsömle-zizegésű világ,

porhanyó falucska, mondd el

a lágy kenyér dalát.

Ím, a könnyű szél elősurran,

tereget szép búzamezőt

tovaringatja lágy fodorban

a zümmögő időt.

***

Forrás

Partnereink

Támogatóink

communitas vizszintes

Kövess minket facebookon