makovecz A Sövér Elek Alapitvány szeretettel vár mindenkit a kiállítás megnyitójára szeptember 13-án, szombaton 17 órakor a gyergyóalfalvi Galériába.

A nemzetjelkép, Makovecz Imre megrajzolt hite az égtől a földig Gubcsi Lajos kiállítása Makovecz Imre tiszteletére.

„Elment az utolsó igaz nagy magyar – most aztán lehet igyekezni, hogy ki léphet a helyére”– ezzel a címmel búcsúzott a Mestertől A Magyar Művészetért Díj közössége nevében a kuratórium., melynek 1987-ben ő is alapító tagja volt, s melytől 1995-ben Életmű díjat kapott.

Ha ilyen mondunk valakiről, az azt jelenti, hogy ő az éltető erőnk. Ahogyan ugyancsak mi neveztük el őt: nemzetjelkép. Makovecz Imre szelleme már örök, s a szellem tulajdonsága, hogy nem semmisíthető meg. Elhatároztuk, hogy a neki szentelt kiállítással megmutatjuk e szellemet a Kárpát-medence, egyszer talán a nagyvilág magyarságának. Eljutunk vele is oda is – mint más kiállításainkkal, a Vándorúton-nal és az Élőtárlattal-, ahova csak a madár jár. A világ végére is, ami nekem Gúta és Árva vára Felvidéken, Óbecse és Aracs Délvidéken, Munkács Kárpátalján, Bögöz és Homoródkarácsonyfalva 800 éves freskókat őrző templomai Erdélyben.

Minden nagy kornak megvannak a nemzetjelképei. Árpád, Szent István és László, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth-Széchenyi-Petőfi, a 19. század végtelenül gazdag, mert a nemzet szellemi és politikai vezetése elkezdte saját népének anyanyelvén kifejezni magát sok évszázados elnyomás és megalázás után. Nem egyszerűen magát fejezte ki, hanem a népvágyát a szabadságra, a megszabadulásra a gonosztól. Petőfinél még elválik a szabadság és a szerelem, a nemzet azonban éppen az ő hatására is szerelmes lett a szabadságába.

A 20. század mostoha a nemzet jelképeiben. De a legnagyobbakat útjára indította a múltszázadforduló, köztük is Bartókot és Kodályt, majd Illyés Gyulát, mint új jelképeket Petőfi szellemében: ma is a nép a nemzet!

 

A 20. század második felében felfelé erősödő, izmosodó ívben látjuk Nagy László, Borsos Miklós, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Sütő András törékeny alkatát. Egy különös úton eljutottunk egy tölgyfa törzséhez és koronájához, az égbe nyúló jurtához, a kupolák felülről világító szentélyéhez: Makovecz Imréhez. Népből származó tölgy-alkata, eltántoríthatatlan hűsége az őt nemző szülők, a szülő nemzet iránt, hihetetlen erővel feltörő és a világot bámulatba ejtő művészete, szellemi bátorsága minden helyzetben, szeretete magyarsága iránt, és megvetése az árulók iránt, kritikája az idegen szívű eszmék és jellemek iránt – ott van minden írásában, szavában, rajzában, megépített alkotásában.

 

Amikor 2003-ban a „Rajzok" című monumentális grafikai albumában összefoglalta álmait, akkor egy olyan világot tárt elénk, amelyben ő maga minden pillanatban benne élt, de amelyet mi nem láttunk így soha. Rajzainak egy része dedikálva A Magyar Művészetért Élőtárlatában kapott helyet. Temetése napján elhatároztuk: a jövőben „Imre álma" című vándorkiállítással emlékezünk a szellem általa képviselt erejére, rá, akit e sorok írója „atyai barátjának tekint".

 

Makovecz Imre szelleme már örökké itt maradt, s a szellem tulajdonsága, hogy nem semmisíthető meg. A neki szentelt kiállítással megmutatjuk e szellemet a Kárpát-medence,egyszer talán az egész világ magyarságának. Eljutunk vele is oda is, mint más kiállításainkkal- a Vándorútonnal és az Élőtárlattal -, ahova csak a madár jár. A világ végére is, ami nekem jelképesen Háromkút a Gyimesek mentén, Bugac, a pusztám, Ditró, Vargyas, Délvidéken Kishegyes, Felvidéken Várhosszúrét, vagy Homoródkarácsonyfalva 800 éves unitárius temploma az akkor megfestett Szent László freskókkal, Tiszakálmánfalva vagy Kishegyes a Délvidék tájain. A nagy király örömmel szereti majd vele egy térben a tér mesterét látni ott is,s Imre álmában a magyar szentek mindig vele lesznek.

 

Forrás: http://gymk.ro/index.php/hu/hirek/206-makovecz-kiallitas-gyergyoalfaluban

Partnereink

Támogatóink

communitas vizszintes

Kövess minket facebookon