(Az 1998. június 25.-ei adásban elhangzott beszélgetések alapján)
Gyergyószentmiklós és a környék lakossága szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy több segélyszervezethez is fordulhat a rászoruló. Egyik, talán legrégibb és legismertebb ezek közül a Szent Miklós Szervezet, amelyet hivatalosan 1991 április 1.-én jegyeztek be, de már előtte érkeztek adományok. Az adományok a svájci Basel Hilft, a Basel Land Hilft szervezetektől valamint magánszemélyektől érkeznek pénz, ruhanemű, élelem, használati tárgyak, bútorok, gépek formájában. A szervezet elnöke Kovács Éva. Hét éve minden csütörtökön 16,00 órától ül össze a vezetőség elbírálni az átlagban 20-35 beérkezett kérést. A kérések java részében pénzt, ruhát, cipőt, élelmet kérnek a rászorulók, de gyakran fordulnak lakásgondokkal is a szervezethez, máskor pedig lelki problémákkal. Az elnöknő minden hónap első keddjén tart fogadóórát 17,00 órától. Erre a beszélgetésre ajánlott előre írásban benyújtani egy kérést. A városban 105 családnak vásárolták meg a lakást, ezáltal segítve elsősorban a sokgyerekes családokat.
A szervezethez az adományok nem érkeznek rendszeresen, így ők sem tudják azokat rendszeresen továbbítani. És nem is az a cél, hogy rászoktassák az ígénylőket a rendszeres csomagosztásra, hanem hogy szorult anyagi helyzetükben egy kis impulzust adjanak. Természtesen nem mindig és nem mindenkit sikerül kiszolgálni, ami néha elégedetlenséget szül. A szervezet szociális problémakkal foglalkozó alkalmazottja, Erős Hajnalka, kérések alapján kilátogat a rászoruló családokhoz, felméri az igényt és megpróbálnak segíteni a lehetőségekhez mérten. Olyan eset is előfordul, hogy jóindulatú ismerősök, szomszédok hívják fel figyelmét egy-egy rossz anyagi helyzetben levő családra, mert ők szégyellnek kérni. Az idősek kórházotthonába is ellátogat minden pénteken egy kis édességet adni a bentfekvőknek.
Több száz rászoruló kapott alkalmi segítséget a Szent Miklós Szervezettől, sokaknak biztos födél került a feje fölé. Ez a civil szervezet is felvállalt egy olyan munkát, amelyet a helyi-, és országos adminisztráció nem tud megoldani. De kérdés, hogy az emberek tudnak-e élni az alkalmi segítségekkel, avagy visszaélnek velük. És az is kérdés, hogy a jelenlegi civil társadalom képes-e felvállani egy ekkora horderejü szociális problémát?